A túlmelegedett zöld víz a tóban, hab a víz felszínén, avagy a nyár kihívásai.

A nyárhoz hozzátartoznak a trópusi hőmérsékletek, amelyeket viharok és heves záporok kísérnek. De mi a helyzet a tavunkkal, fenyegetik-e veszélyek a kerti tavakat a hőség idején? Igen, vannak kockázatok.

Az elmúlt években a nyári hőhullámok már tavasszal is megjelentek, amikor még a naptár szerint a tavasz uralkodik. Ezt a jelenséget az éghajlatváltozásnak tulajdonítják.

És mi a helyzet a tavakkal? Vannak veszélyek a hőség idején a kerti tavaink számára? Igen, vannak kockázatok. Gyakran keresnek meg minket vásárlók, hogy a halaik egyik napról a másikra elpusztultak, és nem találják az okát. Milyen módon veszélyeztetik a nyári hőhullámok a kerti tavakat és lakóit? Számos tényező játszhat szerepet. Vizsgáljuk meg ezeket közelebbről, és próbáljunk megoldásokat találni.

Egymást követő trópusi napok hulláma és a kerti tavak kockázatai

Ez az az időszak, amikor a napi hőmérséklet több egymást követő napon sem csökken 30 °C alá. Ebben az időszakban elsősorban a víz túlmelegedésének veszélye áll fenn. A tavaknál, ahol part menti zónák és sekély víz található, ez a kockázat sokkal nagyobb, mivel leginkább itt melegszik fel a víz, nem cirkulál, és itt képződik a legtöbb fonalas alga. Az az érv, hogy a part menti zónákban található növények tisztítják a vizet, nem működik, mert egyrészt a vegetációs időszak a végéhez közeledik, másrészt a víz magas hőmérséklete megállíthatja a növények növekedését. A fonalas alga eltávolítása a part menti zónákban könnyen megoldható mechanikusan, ehhez segít nekünk a ATTACK POND, fontos, hogy a lehető legtöbb fonalas algát eltávolítsuk a tóból, mivel bomlása oxigénhiányt okoz. Az újranövekedés megelőzésére érdemes minőségi algairtó szereket alkalmazni. A víz magas hőmérsékletén gyorsabbá válnak a szerves szennyeződések lebomlási folyamatai, amelyek elsősorban aerobak, tehát oxigént fogyasztanak. A nagy mennyiségű szerves terhelés, valamint az élőlények (fitoplankton, zooplankton és planktoni mikroorganizmusok) elhullása a meleg vízben gyakran habképződéssel jár a víz felszínén. Sajnos a víz hőmérsékletének emelkedésével az oxigén oldhatósága csökken, ami veszélyeztetheti a tóban élő halakat. Ha a víz hőmérséklete meghaladja a 27 °C-ot, már legyünk óvatosak, különösen a zöld víz elleni készítmények alkalmazásakor. Az oxigénhiánnyal szemben a legellenállóbbak az kárászok, míg a legérzékenyebbek az tokfélék. Sokan úgy vélik, hogy egy vízesés vagy patak gondoskodik az oxigénellátásról. Sajnos nyári hőségben, közvetlen napsütés mellett ez nem igazán működik. Inkább párolgást idéz elő, és a tó vize még jobban felmelegszik. Ezért javasoljuk, hogy a vízesést vagy patakot csak éjszaka működtessük. A víz cirkulációját szűrőberendezéssel a trópusi napokon kizárólag szkimmeren keresztül végezzük, hogy a tó fenekén lévő víz ne melegedjen túl. Nagyon hasznos a tóban egy finom diffúzorral ellátott levegőztető használata. Fontos, hogy a levegőbuborékok a lehető legkisebbek legyenek, mivel így több oxigén oldódik fel a kerti tó vizében. A levegőztető kompresszorának szívónyílását helyezzük hűvösebb helyre vagy árnyékba, kövekkel körülrakva, hogy megakadályozzuk a forró levegő beszívását.

A viharok és a vihar előtti időjárás hatása a kerti tóra

A második veszélyt a viharok jelentik. A legveszélyeztetettebbek a természetközelibb tavak, ahol a víz zavaros lehet a diszpergált szerves részecskék vagy a zöld egysejtű algák miatt. Elsősorban a halak vannak veszélyben. Vihar képződésekor a légnyomás csökken, ami azt jelenti, hogy a vízben oldott oxigén mennyisége is csökken. A magas vízhőmérséklettel ez halálos kombinációt jelenthet, amit már sok tógazda tapasztalt. Ha a napokig borús idő miatt csökken a napfény, a fitoplankton (zöld egysejtű alga) elpusztulhat, és a meleg vízben azonnal bomlani kezd, ami tovább csökkenti az oxigén mennyiségét. Az ezt követő heves eső vagy jégeső szintén károsíthatja a fitoplanktont, és annak bomlása ismét oxigénhiányhoz vezethet a kerti tó vizében.

Hogyan befolyásolják a viharok és a nyári forróságok a kerti tó vizének kémiai egyensúlyát?

Ha a tó közvetlen napfényen van, és a víz túlmelegszik, gyors katalitikus reakciók indulnak be a szerves anyagokban, főként oxidációs reakciók, amelyek oxigént fogyasztanak. A fentebb felsorolt tényezők miatt az oxigénszint gyorsan csökkenhet. Ez különösen a sekély tavak alján vezethet anoxikus körülményekhez, a pH 8,5 fölé emelkedéséhez, és ammónia képződéséhez, amely a növekvő pH mellett a toxikus nem ionos formává alakul, amely a halak számára mérgező. A toxicitás halakra gyakorolt hatása a következő. A halak a fehérje emésztés során ammóniát termelnek, amely a kopoltyúikon keresztül távozik a vízbe. Ha a vízben magasabb az ammónia koncentrációja, mint a halak vérében, az ammónia nem távozik a vérplazmából a kopoltyún keresztül, hanem felhalmozódik a vérben, ami autointoxikációhoz és elhulláshoz vezethet.

Mit tegyünk, ha a halak a tó felszínén kapkodják a levegőt (az oxigénhiány miatt levegőt nyelnek)?

- Locsoljuk a tó felszínét kerti slaggal hideg csapvízzel.
- Jó ötlet, ha van a mélyhűtőben néhány PET palackban fagyasztott víz, amelyeket a tóba dobhatunk. Ez kisebb tavaknál különösen hatékony.
- Helyezzünk a tóba megfelelő levegőztető rendszert.
- ÓVATOSAN a jéghideg kútvízzel való pótlással. Először is a kútvízben nincs oxigén, de főként, ha a tó vizének hőmérséklete hirtelen, több mint 5 °C-kal csökken, a halak anyagcseréje lelassul. Ennek következtében gázok képződnek (a hasi üreg kitágulása vagy puffadása), ammónia-mérgezés léphet fel az emésztett táplálékból, valamint hematómák (bőr alatti véraláfutások) alakulhatnak, ami végül a halak pusztulásához vezet. .


Üdvözlettel: Home Pond Mirek Hanák