Fontos paraméter-e a víz ph-értéke a tóban?

Mi az a pH? Szükséges-e a tókarbantartónak ismernie ezt az értéket? Hogyan befolyásolja a pH a tó vízének minőségét és lakóit? Válaszoljunk erre.

Mindenki, aki a kerti tó gondozását hobbijává tette, találkozott már olyan kifejezésekkel, mint „stabilizálja a tó pH-ját” vagy „állítsa be a víz pH-értékét a tóban”. Ezekkel a fogalmakkal találkozhatunk az interneten vagy a kerti tó gondozásáról szóló műsorokban. De mit jelent ez? És vannak-e komplikációk a pH beállításakor? Ezekre ritkán kapunk választ. Először azonban tisztázzunk néhány, a víz pH-értékével kapcsolatos fogalmat, valamint azok hatását a tóra és annak lakóira.

Pontosan mi a víz pH-értéke?

A víz pH-értékének megértéséhez némi fizikai kémiára van szükség. A pH-érték definíció szerint az oxóniumionok (H3O+) negatív tizes alapú logaritmusa. A hidrogénion H+ (azaz proton) vízi környezetben azonnal reakcióba lép a vízmolekulákkal (H2O).

A víz pH-értéke 0 és 14 közötti tartományban lehet, ahol:

• 0–6,9 érték: savas
• A pH 7 semleges
• A 7-nél nagyobb pH-érték (7,1–14) lúgos

A pH-érték számítása során kapott eredmény mértékegység nélküli szám, ezért a pH-értéknek nincs mértékegysége.

Mi az víz ideális pH-értéke egy kerti tóban?

A kerti tó optimális pH-értéke 6,5 és 8 között van. Egy tó gyakorlatilag élő organizmus, nyitott biológiai rendszer, ahol számos folyamat zajlik, például a növények növekedése, a halak légzése, vagy a szerves anyagok bomlása. Ezek a folyamatok hatással vannak a pH-értékre, és fordítva, a pH-érték is befolyásolja ezeket a folyamatokat. Ezért nem lehet azt mondani, hogy a tó pH-értékének egy konkrét számnak kell lennie.

A pH-érték napközben és az időjárás változásai során is változik, anélkül, hogy bármilyen módon beavatkoznánk a tóba (pl. halak etetése, víz pótlása vagy fürdés a tóban). Például a felszíni víz pH-értéke alacsonyabb, mint a tófenéken lévő vízé. Ráadásul reggal, épp napkelte előtt a víz pH-értéke legalacsonyabb, míg közvetlen napnyugta előtt a legmagasabb. Ennek oka az algák és vízi növények fotoszintézise, amely napközben zajlik, és közben szén-dioxidot fogyasztanak, szén-dioxid hidrolízisével pedig szénsav és annak ionos formái keletkeznek.

Helytelen információ, hogy a vízi növények éjszaka szén-dioxidot termelnek. A fotorespiráció (szén-dioxid termelése) fény jelenlétében zajlik, és a szén-dioxid termelés jóval alacsonyabb, mint a felhasználása. Éjszaka a pH-érték csökken a levegőből beoldódó szén-dioxid diffúziója miatt, valamint az élőlények oxidációs (légzési) folyamatai következtében. Azonban a nappali és éjszakai pH-érték különbsége (egyéb hatások nélkül) viszonylag kicsi. A természetben a hirtelen pH-ingadozások megelőzésére (pl. esőzések alkalmával) kialakult a vízben egy ún. puffer mechanizmus, amely stabilizálja a pH-értéket, és részben gátolja annak ingadozását, például savas eső vagy lúgos szennyeződés esetén.

Mit befolyásol a víz ph-értéke a tóban?

A pH-érték elsődlegesen a víz kémiai tulajdonságaira, másodlagosan a tó élővilágára hat. Például a nitrifikáció, az ammónia vegyületek bakteriális lebontása leginkább 8,5 pH-ig hatékony. Az említett ammónia, amely nem disszociált formában nagyon mérgező a halakra, a pH-értéktől és nem elhanyagolható mértékben a víz hőmérsékletétől függ.

Például egy 25 °C-os tóvízben, 7-es pH-értéknél az ammónia nitrogén mérgező (nem disszociált) formájának aránya kevesebb, mint 1%, míg 8,7-es pH-nál már több mint 25%. A növények tápanyagfelvétele a tóban szintén a pH-értéktől függ. Ha a pH-érték 9 felett vagy 5,5 alatt van, akkor már előfordulhat a halak pusztulása.

Mi befolyásolja a víz pH-értékét a tóban?

A víz pH-értékét a tóban elsősorban a forrás- és pótlóvíz ásványi összetétele befolyásolja. Az esővíz savas, míg a kútvíz gyakran erősen lúgos és ásványi anyagokban gazdag. A legideálisabb a vezetékes víz, amelyet már víztisztító állomáson kezeltek, optimális pH-értékkel rendelkezik, és eltávolították belőle a vas és mangán jelentős részét. Ezenkívül minimális nitrogén- és foszfortartalmú, ami az alganövekedés elsődleges oka.

Az intenzív haltenyésztés is hatással van a pH-értékre, főként a fehérjék bomlásából származó anyagcsere-termékek révén. Meglepően kockázatos lehet a halak számára az intenzív levegőztetés, különösen nyáron. Az intenzív levegőztetéssel a vízből eltávolítják a szén-dioxidot, amely a puffer kapacitásból disszociált hidrogén-karbonátok formájában pótlódik. Így a nátrium-hidrogén-karbonátból oldott szén-dioxid és erősen lúgos nátrium-hidroxid keletkezik. Ez a meleg vízben jelentős pH-emelkedéshez vezet. Ahogy korábban írtuk, ez az ammóniával együttesen végzetes következményekkel járhat a halakra nézve. Ezért óvatosnak kell lenni a túlzott levegőztetéssel, amikor jó szándékkal több oxigént szeretnénk biztosítani a halaknak, de ehelyett nagyobb veszélybe sodorjuk őket.

Hogyan és mivel mérjük a pH-értéket?

A pH-mérés módszerei három fő kategóriába sorolhatók:.

• Tesztcsíkokkal –  előnye a gyors használat, de a fő hátránya a pontatlanság és az állandóság hiánya. A tesztcsík reagensét a levegő gyorsan lebontja, élettartama csak néhány hónap, ezért a mérés félrevezető lehet. A pontos leolvasás nehézségeket okozhat a színek elmosódása miatt a csíkon.
• Cseppentős módszerrel történő mérés –  hátránya, hogy kissé bonyolultabb a tesztcsíkokhoz képest. Előnye a stabilitás, pontosság és a mérések nagyobb száma. A reagens élettartama több mint két év is lehet, és gyakran lehetőség van tizedes pH-értékek mérésére. Több mint 100 mérésre használható.
• Elektrokémiai módszerrel – elektróda használatával. Ennek előnye a gyors és pontos mérés, mivel a tesztcsíkok és cseppek esetében színeket kell értelmezni, ami szubjektív lehet. Hátránya a beszerzési költség (a jó minőségű pH-mérők drágák), valamint a kalibráció szükségessége (a pontos mérés érdekében az elektródát rendszeresen kalibrálni kell két kalibráló oldattal), az elektróda érzékeny a sérülésekre, és korlátozott élettartamú.

A pH-érték mérése egyszerű. Vegyünk mintát a vízből egy edénybe, és mérjük meg az előírt módon. A pontosabb eredmény érdekében érdemes kétszer elvégezni a mérést, és minden alkalommal a tó más pontjáról vett mintával dolgozni.

Hogyan érhetjük el az ideális pH-t a tóban?

A tavakban, mint már említettük, a pH-ingadozás természetes jelenség, és az optimális érték 6,5 és 8 között van. A víz pH-értéke a tóban az év során is változik. A szezon elején és végén általában alacsonyabb, mint a nyár közepén. Ha problémák vannak a víz pH-értékével, azok túlnyomórészt magas pH-értéket jelentenek. A magas pH csökkentését fokozatosan kell végezni, például napi maximum 0,5-ös értékkel.

A pH szabályozását megnehezíti a víz pufferkapacitása, amely igyekszik stabilizálni a pH-értéket. Ezért előfordulhat, hogy ha például a pH 9, és azt két nap alatt 7-re csökkentjük, pár nap múlva ismét 9 körülire emelkedik. Fontos a pH rendszeres ellenőrzése a szezonban, heti egyszer, különösen azokban a tavakban, ahol haltenyésztés folyik. Halastavaknál a magasabb pH-érték és az ammónia okozta problémák kockázata megnövekszik.

A pH csökkentéséhez kövesse a pH minus Pond használati utasítását. Ha a pH nem csökken, ismételje meg az alkalmazást. Ahogy a pH-érték számításából következik, a 9-es és a 6-os pH közötti különbség azt jelenti, hogy a pH 6 ezerszer savasabb, mint a 9. Ezt szem előtt kell tartanunk, különösen akkor, ha halastavak pH-értékét állítjuk be. Az ilyen mértékű, hirtelen savasodás a halak számára rendkívül káros következményekkel járhat.

Jó pH-t a tavakban kíván, Mirek Hanák.